1. mindig az volt a meglátásom, hogy nagyon sok idő (is lehet akár), de el kell érnünk oda, hogy önállóan és szabadon gondolkodjunk, és ne hárítsuk már át a felelősséget Istenre (mármint a vallásban) vagy bárki másra, a környezetünkre...illetve ne győzködjük már a másikat, hogy hidd el, én jobban tudom..

azt is értem már, hogy miért van az, hogy másnak akarata ellenére nem tudunk segíteni, szerelmet nem lehet bevonzani, nem lehet akarni hogy a Jóska Pista szeressen engem, hogy a melóhelyen szeressenek, becsüljenek engem, csak azt lehet, hogy ÉN tegyek meg mindent!!!!
meghatározott embert nem lehet belefoglalni a kívánságainkba és érdekes módon ez kimarad a könyvekből.... ..

minden ember a saját élete alakulásáért felel, nem oldhatom meg helyette az életét, nem emelhetem fel, ha nem akarja.....


2. aztán van olyan, hogy nem tud más örülni annak, hogy jól érzed magad, rosszindulatúak, pletykásak, utálatosak, irigyek tudnak lenni és a te örömödhöz rendkívül negatívan állnak hozzá. De ez az ő érzésük, ezt nem kell neked átvenned, már ha képes vagy elvonatkoztatni, és ha veled mostanában jók történnek. Ha az energiádat "leszívják", tégy ellene. Ne figyelj rájuk. Figyelmed teremt.

Jót kívánj nekik, vagy harapnak rá, vagy nem...belesimulhatnak, ha úgy akarják.... szabad akarat van, ők döntik el, hogy inkább puffognak és boldogtalanok, netán saját boldog és vidám életüket teremtik.


3. ide kapcsolódik:
kaptam egy ilyen kérdést: szabad vagy, erős vagy, adni tudsz, társra lelsz, és nem kell neki, mi lesz akkor?

hát ezt a választ találtam magamban:

a társ című dolog... sokan írják, hogy kell nekik a megmentő... de hidd el, én próbáltam azt is... nem jött be... kell a fordulat, kell a hit, hogy érek valamit, kell az érzés, hogy erős és szabad vagy, vele is és nélküle is, nem birtokolva sem őt, sem magadat ......

hmm, ha nem kell neki, amit adok önzetlenül...... puff neki, hát akkor pááááá, nem rezgünk egy szinten, megtenni, ami tőled lehetséges, és aztán elengedni... csá... lazán és könnyedén, mert ott vagy magadnak magad...
ha ad neked.... nem kell elengedned, és tégy mindent, ami tőled telhető, légy türelmes...

az igazi lelki társad önzetlenül, önkéntelenül a tied, soha nem kell magadhoz kötnöd és soha nem fog magához kötni!!!!!!! Soha, ha a tényleges lelki társad!!!!!!!! ja és ez oda-vissza műkődik...

tök mindegy hogy van-e, lesz-e, ha békében vagy magaddal... ne görcsölj, ne keresd, utad hozzávezet....
addig is élj, beteljesülni máshogy is lehet, sőt... a nagy szerelem amúgy is csak átmeneti és igen rövid idő az életünkben... szeretet, az kéne, sok, sok.... és néhány barát :-)


4. szeress, ha tudsz ?

nem foglak arra kérni, hogy ne sírj
de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.


Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

elfogadlak, figyelmem rád irányul, teremt..
Szabad vagy :-)