A szerelem mindig üzenetértékű.
Nincs tekintettel senkire és semmire.
Mindegy, hogy valaki fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény,
mindegy, hogy független, vagy elkötelezett valaminek:egy ügynek,
amely magányos életet követel, vagy elkötelezett valakinek: jegyes,
élettársa valakinek, vagy házasságban él.

Mindenkit utolérhet, mindig váratlan és mindig ajándék.
Bennünk született csoda és rajtunk áll, mit kezdünk vele.
Döntés elé állít. Lehet, hogy megkérdőjelezi az elkötelezettség
értelmét, és akkor felrúgunk mindent.
Lehet, hogy még mélyebbé teszi elkötelezettségünket és ekkor
vagy elfogadjuk a bennünk megszületett érzést és merünk
boldogok lenni a beteljesülés reménye nélkül,
vagy szenvedünk, mert azt hisszük a szerelem csak beteljesülve,
azaz a másikkal együtt élve igazi, a nélkül csonka.

Ez az egyik legnagyobb tévedés.