A szeretet választás dolga. Hogyan is tudnánk egymás szeretet-nyelvén beszélni, ha a szívünk tele van a múltbeli bántások miatt érzett sérelemmel, haraggal, és nehezteléssel? A válasz emberi természetünkben rejlik. Választási képességgel rendelkező teremtmények vagyunk, és megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és sokféleképpen vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tűntek a szemünkben, később gyakran megbánjuk ezeket a döntéseinket. De nem szükségszerű, hogy a múltbeli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet.Én erre szavazok :)

Ha most kérdeznél

elmondanám, volt egyszer egy este,
mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei.
Tudtam, téged kereslek.
Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,
és egy pincér meg a sötétség puha teste,
s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,
mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom,
felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek,
olyannak mint a kép, amit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgassunk most még.

Időnként az ember maga sem érti, hogyan lehetséges az, hogy a családjában néha idegennek érzi magát – vagy legalábbis valamelyest kívülállónak, oda nem tartozónak. Mint valami kakukktojás – másképp gondolkodik, másképp érez, másképp akar élni, mint azok, akik közül vér szerint való. Az ember ilyenkor hol magában, hol másokban keresi a hibát, s bár erős a kötelék, tudat alatt mégis szabadulni próbál belőle. S ahogy egyre távolodva találkozik más emberekkel, azt veszi észre, hogy egyre-másra szívébe fogad egy-egy pót-apát, nagymamát vagy testvért. A kavargó idő, a részecskék, atomok törvénye, vagy a véletlen teszi, kit tudja, de mint a mágnes, vonzzák egymást az összetartozni vágyó lények, s ez ellen nem lázadhat sem a neveltetés, sem az életkor, sem az ostoba előítélet.
Arról, hogy ki tartozzék hozzád vér szerint – a sorsod dönt, de arról, hogy ki tartozik hozzád igazán – a szíved.

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.
…

1. mindig az volt a meglátásom, hogy nagyon sok idő (is lehet akár), de el kell érnünk oda, hogy önállóan és szabadon gondolkodjunk, és ne hárítsuk már át a felelősséget Istenre (mármint a vallásban) vagy bárki másra, a környezetünkre...illetve ne győzködjük már a másikat, hogy hidd el, én jobban tudom..

azt is értem már, hogy miért van az, hogy másnak akarata ellenére nem tudunk segíteni, szerelmet nem lehet bevonzani, nem lehet akarni hogy a Jóska Pista szeressen engem, hogy a melóhelyen szeressenek, becsüljenek engem, csak azt lehet, hogy ÉN tegyek meg mindent!!!!
meghatározott embert nem lehet belefoglalni a kívánságainkba és érdekes módon ez kimarad a könyvekből.... ..

minden ember a saját élete alakulásáért felel, nem oldhatom meg helyette az életét, nem emelhetem fel, ha nem akarja.....


2. aztán van olyan, hogy nem tud más örülni annak, hogy jól érzed magad, rosszindulatúak, pletykásak, utálatosak, irigyek tudnak lenni és a te örömödhöz rendkívül negatívan állnak hozzá. De ez az ő érzésük, ezt nem kell neked átvenned, már ha képes vagy elvonatkoztatni, és ha veled mostanában jók történnek. Ha az energiádat "leszívják", tégy ellene. Ne figyelj rájuk. Figyelmed teremt.

Jót kívánj nekik, vagy harapnak rá, vagy nem...belesimulhatnak, ha úgy akarják.... szabad akarat van, ők döntik el, hogy inkább puffognak és boldogtalanok, netán saját boldog és vidám életüket teremtik.


3. ide kapcsolódik:
kaptam egy ilyen kérdést: szabad vagy, erős vagy, adni tudsz, társra lelsz, és nem kell neki, mi lesz akkor?

hát ezt a választ találtam magamban:

a társ című dolog... sokan írják, hogy kell nekik a megmentő... de hidd el, én próbáltam azt is... nem jött be... kell a fordulat, kell a hit, hogy érek valamit, kell az érzés, hogy erős és szabad vagy, vele is és nélküle is, nem birtokolva sem őt, sem magadat ......

hmm, ha nem kell neki, amit adok önzetlenül...... puff neki, hát akkor pááááá, nem rezgünk egy szinten, megtenni, ami tőled lehetséges, és aztán elengedni... csá... lazán és könnyedén, mert ott vagy magadnak magad...
ha ad neked.... nem kell elengedned, és tégy mindent, ami tőled telhető, légy türelmes...

az igazi lelki társad önzetlenül, önkéntelenül a tied, soha nem kell magadhoz kötnöd és soha nem fog magához kötni!!!!!!! Soha, ha a tényleges lelki társad!!!!!!!! ja és ez oda-vissza műkődik...

tök mindegy hogy van-e, lesz-e, ha békében vagy magaddal... ne görcsölj, ne keresd, utad hozzávezet....
addig is élj, beteljesülni máshogy is lehet, sőt... a nagy szerelem amúgy is csak átmeneti és igen rövid idő az életünkben... szeretet, az kéne, sok, sok.... és néhány barát :-)


4. szeress, ha tudsz ?

nem foglak arra kérni, hogy ne sírj
de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.


Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

elfogadlak, figyelmem rád irányul, teremt..
Szabad vagy :-)

csak mert tetszett

Szívemből szól egy dal neked
Én megköszönni jöttem az egész életem
És nem kérek mást, csak hogy fordulj felém
Hogy elmondhassam mindazt,
Mi a szívemben úgy ég.

Mert mindent, amire vágytam,
Azt nálad megtaláltam,
Hogy örökké veled éljek,
Ez lesz minden vágyam.

Mert nem minden könny keserű
Van, mely édes, mint a méz
Örömkönnyeket hullajtok én
Boldog a szívem, mert benne élsz
És ez mindig így lesz már
Én köszönöm, hogy
Mindig így lesz már.