Nagyon sok célom, tervem és vágyam volt, de sokszor megtörtént, hogy teljes erővel küzdöttem értük, és mégis minden másképp alakult. (...) Megtanultam bízni abban, hogy az előttem álló, még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelágazásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos, és ami boldoggá teszi az életemet.

2011. augusztus 18., csütörtök

a felismerésről

És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad.

2011. augusztus 17., szerda

lelki társ

Minden emberben megvan a lelki társ utáni vágyakozás. Valóban minden ember keresi a lelki társát, de kevesen hiszik, hogy meg is tudják találni. Az ilyen kapcsolat nem pusztán két ember, hanem két lélek közötti köteléket jelent, ennek az együttélésre és a szerelemre kiható következményeivel együtt.

Már ősidők óta a lelkünkben hordjuk a társunk képét és a vágyakozásunk mindig emlékeztet erre. Azonkívül mindig újra átéljük azt is, hogy a vágyakozásunk nem csillapodhat egy másik partnerkapcsolatban, legyen mégoly harmonikus is az a kapcsolat.

Ugyanis a lelki társunk az útitársunk, egy barát, aki segít, hogy megtaláljuk önmagunkat, és akinek mi segítünk, hogy valódi önmagára emlékezzen vissza. A lelki társunk segít abban, hogy felkészüljünk a végső találkozásra önmagunk másik, elveszett részével. Így mindig találkozunk emberekkel, akik tanulni hívnak minket, akik a számunkra tanítók és társak, és mi az ő számukra szintén azok vagyunk. Így kapcsolatról kapcsolatra, inkarnációról inkarnációra egyre érettebbek leszünk, akik már képesek igazi kapcsolatra és szeretetre, és készek az önmagunkkal való találkozásra.

Minél érettebbek vagyunk, annál jobban kiteljesíthet a találkozás a lelki társunkkal, annál szabadabbnak érezhetjük magunkat mindketten. Ezért lehetőleg ne próbáljuk sürgetni ezt a találkozást, hanem készüljünk fel arra, hogy a megfelelő időpontban megtörténik, és ez a megfelelő időpont csak akkor jön el, ha már mindketten készen állunk a találkozásra.

A lelki társunkkal különböző szerepekben már számtalan alkalommal találkoztunk. Minden találkozáskor egyre jobban összecsiszolódtunk, egyre erősebb lett köztünk a bizalom, és a válás egyre nehezebb. Mindenkiben eleven kép él a másikról a lelkében. Ennek a képnek a segítségével mindig fel tudjuk venni a kapcsolatot a lelki társunkkal, még akkor is, ha jelenleg nincs a Földön. "Mondjuk el" a lelki társunknak, hogy készen állunk a vele való találkozásra, és kérdezzük meg őt, hogy mikorra készül fel, és hogy mikor jön el a megfelelő időpont a vele való végső találkozásra. Ugyanis, ha valóban készen állunk, akkor már soha többé nem válunk el, és mihelyt levetjük a test burkát, ismét egy lénnyé olvadunk össze.

A lelki társunk arányos és tiszta tükör a számunkra, akiben olyan világosan ismerhetjük meg önmagunkat, mint még előtte sohasem.
A felkészüléshez tartozik, hogy nagyon őszintén tisztázzuk, hogy mit várunk el a lelki társunktól. Írjunk le egyszerűen mindent, ahogy álmodunk róla. Legyünk alaposak!

És ami a legfontosabb: engedjünk el mindent! Gondoskodjunk arról, hogy a régi terhektől teljesen megszabadulva találkozzunk a társunkkal. Váljunk valóban szabaddá!
Sokan azért nem találkoznak a megfelelő partnerrel, mert közben túl intenzív kapcsolatban állnak egy nem megfelelő partnerrel. Ha azonban a jelenlegi partnerkapcsolatuk még nem teljesedett ki, ez is a felkészüléshez tartozik. Ne futamodjunk meg, mert csak akkor vagyunk valóban felkészülve, ha ez a partnerkapcsolat teljesen kiteljesedett.

Az is előfordulhat, hogy évek óta együtt élünk lelki társunkkal, csak nem ismerjük fel.

A lelki társammal lelki síkon találkozom, túl a szerepeken és az elvárásokon. A "belső paradicsom kapujává" válik számomra, amely a teljességhez vezető útra nyílik. Úgy szeretem őt, amilyen, és nem aszerint, amilyennek szerintem lennie kellene. A szabadság és bizalom légkörében élek vele, ami először teszi lehetővé számomra a valódi szerelmet.
Lelki partnerként olyan szeretetet élünk át, ami szabadságot ad, és távlatot teremt mindkettőnk fejlődése számára. Ez egy olyan út, amelyen megtalálom a saját igazságomat, és követem azt. A szabadság egy társ szerelme nélkül is lehetséges, de a szerelem nem lehetséges szabadság nélkül. Ez nem csak azt jelenti, hogy a másiknak szabadságot adok, hanem hogy magamat is megszabadítom attól, hogy a másikra szükségem legyen. Csak ekkor vagyok valóban vele, mert ekkor vele akarok lenni, és nem pedig azért, mert szükségem van rá.

Még ha úgy is hiszem, hogy megtaláltam a lelki társamat, mindig készen kell állnom arra, hogy elengedjem őt.

by aloeviki

Titok: Nők

Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.

Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

Patricia Lynn Reilly

Ikerlelkek

Az elmúlt napokban rengeteget foglalkoztatott a kérdés: Mit jelent, hogy ikerlélek? Mindenkinek van ikerlelke? S ha igen, biztosak lehetünk-e benne, hogy megtaláljuk? S mi van, ha megleljük, majd elveszítjük?

Ebben a kaotikus világban, mikor a változások idejét éljük, az emberek menedéket keresnek emberi kapcsolataikban. Mindenki vágyik egy olyan társra, aki a biztonságot nyújtja. De biztos, hogy ez a cél?

Mióta annak idején a lelkeket kettéválasztották, az emberek folyamatosan másik felüket keresik, kutatják. Az ikerlélekkel való találkozás nem minden ember kiváltsága ezen a Földön...

Sok-sok lélektárs kapcsolat , karmikus szerelem, felismerés kelthet illúziót bennünk az igaz szerelemmel, az ikerláng-energiával kapcsolatban.

Bármilyen közel is állnak egymáshoz az nikerlelkek, amikor a földi létben találkoznak, továbbra is két testben marad ugyanaz a lélek. Bár egyre szorosabbá fonódik egységük. Bár ezen egységen belül is mindig megőrzik különállóságukat.

Az ikerlelkek mindig külön úton indulnak el, mielőtt kiegészítenék egymást. De a teljességet csak a két fél összeolvadása hozhatja meg. Míg az ember nem leli meg másik felét, soha nem érezheti magát teljesnek. Az ikertársán keresztül az ember önmagába szeret bele. A teljesség érzésébe. Amikor azt érzi, semmi nem hiányzik.

Találkozásuk során az egymást kiegészítő tulajdonságok sora nem teljes, hanem a későbbiekben tovább gazdagodik. Csak az a lélek találkozhat ikertársával, aki elég biztos önmagában ahhoz, hogy önértékelésében ne függjön a másiktól. Ekkor lesznek képesek egymás felismerésére, és arra, hogy sértetlenül kerüljenek ki az emberi kapcsolatokból adódó elkerülhetetlen surlódásokból.

Az ikerlelkek mélyen egymásba vésték egymás képét. Ha ezek a lelkek összetalálkoznak, a felismerés egy szempillantás alatt megtörténik. Felismerik a másikban önmagukat. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Ez azt vonja maga után, hogy mindazok, akik valaha elhagytak minket, azok nem hozzánk valók. Egy ideig kibírjuk mellettük, de aztán érezzük, hogy valami hiányzik. Olyan ez, mintha egy olyan fedőt tennénk egy lábasra, amely nem illszkedik rá tökéletesen. Ezzel szemben azokat a lelkeket, akiket Isten egymásnak alkotott, semmiféle erő nem választhatja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Amikor félni kezd valaki, hogy elcsábítják tőle társát (és erre minden oka meglehet), ez annak a jele, hogy partnere nem a hőn vágyott ikerlélek... Igen, a férfiak és a nők elhagyják egymást, az ikerlelkek azonban soha. Tökéletes bizonyossággal ismerik fel egymást, és többé nem válnak el. Ha egy párkapcsolatban valaha felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon a megfelelő emberrel vagyunk-e együtt, akkor bizosak lehetünk benne, hogy nem.

Ezek után jogos a kérdés, miért hallunk ilyen keveset az ikerlelkek kapcsolatáról, ha egyértelműen ez lenne a megoldás arra, hogy boldogok legyünk? A válasz az, hogy talán még nem értek meg erre az emberek. Akkor tudatosítunk valamit, ha készen állunk a befogadására.

Sokan úgy vélik, elérkezett az idő. Én is azt gondolom, hogy mostanra szép számú megtestesült lélek képes a feltétel nélküli szeretetre, ezért immár méltó arra, hogy megtalálja elveszett felét és egyesüljön vele. Az ikerlélek talán már közel is van, és csak arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést fejlődésünkben. A lényeg, hogy készen álljunk erre. Az ikerlélek találkozás csupán azok kiváltsága, akik a tudati fejlődés azon fokán tartanak, hogy le tudják tenni egójukat, képesek a feltétel nélküli szeretetre. Akik tudják, mit keresnek ebben a világban, kik ők valójában. A készenlét mindent jelenthet. A találkozásra csak akkor kerülhet sor, ha megunkban eljutottunk odáig.

Az elmúlt időszakban tanúja voltam számtalan ikerláng meditáció utáni valódi felismerésnek, egymásra találásnak. Az ikerláng energia behívása életünkbe szinte azonnal működik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mindkét fél készenáll a találkozásra. A felismerés minden esetben megtörténik, ám ilyenkor előfordul, hogy a lelkeknek még rövid időre el kell válniuk, hogy önmagukat megtalálják, az egójukat legyőzzék, kötöttségeiket lerendezzék és rájöjjenek, mi az, ami hiányzik életükből.

Az ikerlelkek paradoxona pedig az, hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. Egy ilyen együttlét soha nem unalmas, hanem az örök fejlődés igézetével ajándékoz meg. A párjára lelt ikerlélek a teljességet látja a másikban, s kitölt benne minden űrt...

by aloeviki

Hiányérzet

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik

2011. április 20., szerda

A szeretet választás dolga. Hogyan is tudnánk egymás szeretet-nyelvén beszélni, ha a szívünk tele van a múltbeli bántások miatt érzett sérelemmel, haraggal, és nehezteléssel? A válasz emberi természetünkben rejlik. Választási képességgel rendelkező teremtmények vagyunk, és megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és sokféleképpen vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tűntek a szemünkben, később gyakran megbánjuk ezeket a döntéseinket. De nem szükségszerű, hogy a múltbeli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet.Én erre szavazok :)

2011. április 18., hétfő

Ha most kérdeznél

elmondanám, volt egyszer egy este,
mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei.
Tudtam, téged kereslek.
Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,
és egy pincér meg a sötétség puha teste,
s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,
mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom,
felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek,
olyannak mint a kép, amit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgassunk most még.

2011. április 17., vasárnap

Időnként az ember maga sem érti, hogyan lehetséges az, hogy a családjában néha idegennek érzi magát – vagy legalábbis valamelyest kívülállónak, oda nem tartozónak. Mint valami kakukktojás – másképp gondolkodik, másképp érez, másképp akar élni, mint azok, akik közül vér szerint való. Az ember ilyenkor hol magában, hol másokban keresi a hibát, s bár erős a kötelék, tudat alatt mégis szabadulni próbál belőle. S ahogy egyre távolodva találkozik más emberekkel, azt veszi észre, hogy egyre-másra szívébe fogad egy-egy pót-apát, nagymamát vagy testvért. A kavargó idő, a részecskék, atomok törvénye, vagy a véletlen teszi, kit tudja, de mint a mágnes, vonzzák egymást az összetartozni vágyó lények, s ez ellen nem lázadhat sem a neveltetés, sem az életkor, sem az ostoba előítélet.
Arról, hogy ki tartozzék hozzád vér szerint – a sorsod dönt, de arról, hogy ki tartozik hozzád igazán – a szíved.
Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.

2011. április 16., szombat

1. mindig az volt a meglátásom, hogy nagyon sok idő (is lehet akár), de el kell érnünk oda, hogy önállóan és szabadon gondolkodjunk, és ne hárítsuk már át a felelősséget Istenre (mármint a vallásban) vagy bárki másra, a környezetünkre...illetve ne győzködjük már a másikat, hogy hidd el, én jobban tudom..

azt is értem már, hogy miért van az, hogy másnak akarata ellenére nem tudunk segíteni, szerelmet nem lehet bevonzani, nem lehet akarni hogy a Jóska Pista szeressen engem, hogy a melóhelyen szeressenek, becsüljenek engem, csak azt lehet, hogy ÉN tegyek meg mindent!!!!
meghatározott embert nem lehet belefoglalni a kívánságainkba és érdekes módon ez kimarad a könyvekből.... ..

minden ember a saját élete alakulásáért felel, nem oldhatom meg helyette az életét, nem emelhetem fel, ha nem akarja.....


2. aztán van olyan, hogy nem tud más örülni annak, hogy jól érzed magad, rosszindulatúak, pletykásak, utálatosak, irigyek tudnak lenni és a te örömödhöz rendkívül negatívan állnak hozzá. De ez az ő érzésük, ezt nem kell neked átvenned, már ha képes vagy elvonatkoztatni, és ha veled mostanában jók történnek. Ha az energiádat "leszívják", tégy ellene. Ne figyelj rájuk. Figyelmed teremt.

Jót kívánj nekik, vagy harapnak rá, vagy nem...belesimulhatnak, ha úgy akarják.... szabad akarat van, ők döntik el, hogy inkább puffognak és boldogtalanok, netán saját boldog és vidám életüket teremtik.


3. ide kapcsolódik:
kaptam egy ilyen kérdést: szabad vagy, erős vagy, adni tudsz, társra lelsz, és nem kell neki, mi lesz akkor?

hát ezt a választ találtam magamban:

a társ című dolog... sokan írják, hogy kell nekik a megmentő... de hidd el, én próbáltam azt is... nem jött be... kell a fordulat, kell a hit, hogy érek valamit, kell az érzés, hogy erős és szabad vagy, vele is és nélküle is, nem birtokolva sem őt, sem magadat ......

hmm, ha nem kell neki, amit adok önzetlenül...... puff neki, hát akkor pááááá, nem rezgünk egy szinten, megtenni, ami tőled lehetséges, és aztán elengedni... csá... lazán és könnyedén, mert ott vagy magadnak magad...
ha ad neked.... nem kell elengedned, és tégy mindent, ami tőled telhető, légy türelmes...

az igazi lelki társad önzetlenül, önkéntelenül a tied, soha nem kell magadhoz kötnöd és soha nem fog magához kötni!!!!!!! Soha, ha a tényleges lelki társad!!!!!!!! ja és ez oda-vissza műkődik...

tök mindegy hogy van-e, lesz-e, ha békében vagy magaddal... ne görcsölj, ne keresd, utad hozzávezet....
addig is élj, beteljesülni máshogy is lehet, sőt... a nagy szerelem amúgy is csak átmeneti és igen rövid idő az életünkben... szeretet, az kéne, sok, sok.... és néhány barát :-)


4. szeress, ha tudsz ?

nem foglak arra kérni, hogy ne sírj
de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.


Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

elfogadlak, figyelmem rád irányul, teremt..
Szabad vagy :-)

2011. április 9., szombat

csak mert tetszett

Szívemből szól egy dal neked
Én megköszönni jöttem az egész életem
És nem kérek mást, csak hogy fordulj felém
Hogy elmondhassam mindazt,
Mi a szívemben úgy ég.

Mert mindent, amire vágytam,
Azt nálad megtaláltam,
Hogy örökké veled éljek,
Ez lesz minden vágyam.

Mert nem minden könny keserű
Van, mely édes, mint a méz
Örömkönnyeket hullajtok én
Boldog a szívem, mert benne élsz
És ez mindig így lesz már
Én köszönöm, hogy
Mindig így lesz már.

2011. március 27., vasárnap


A szerelem mindig üzenetértékű.
Nincs tekintettel senkire és semmire.
Mindegy, hogy valaki fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény,
mindegy, hogy független, vagy elkötelezett valaminek:egy ügynek,
amely magányos életet követel, vagy elkötelezett valakinek: jegyes,
élettársa valakinek, vagy házasságban él.

Mindenkit utolérhet, mindig váratlan és mindig ajándék.
Bennünk született csoda és rajtunk áll, mit kezdünk vele.
Döntés elé állít. Lehet, hogy megkérdőjelezi az elkötelezettség
értelmét, és akkor felrúgunk mindent.
Lehet, hogy még mélyebbé teszi elkötelezettségünket és ekkor
vagy elfogadjuk a bennünk megszületett érzést és merünk
boldogok lenni a beteljesülés reménye nélkül,
vagy szenvedünk, mert azt hisszük a szerelem csak beteljesülve,
azaz a másikkal együtt élve igazi, a nélkül csonka.

Ez az egyik legnagyobb tévedés.

Szösszenetek


Sok különös évem még néha megkísért, de nem érdekel csak futok Veled a holnapért.
Ha nekem is jó az, ami jó neked, hát éljük úgy és játsszuk együtt az életet.
Nélküled, ha lassan múlnak a percek, olyankor mindenben csak téged kereslek.
Hát legyen ez a tűz igazi őrült szenvedély, ezer nappal s ezer éj, nem veszíthetsz el ne félj.
Hát legyen ez a tűz a végső állomás, soha nem múló varázs, és így szebb lesz a világ…
És tudom, hogy jönnek majd nehéz rossz napok, de túlélem, ha melletted vagyok.
Ha szerelmed átölel, már nincs több bánatom, örökké vigyázz rá nagyon…

Valahogy így kezdődött

Egy évvel ezelőtt az életem romokban hevert. Halálra dolgoztam magam, hirtelen elveszítettem az édesapámat, munkahelyi és családi kapcsolataimon pedig zűrzavar uralkodott. Akkor még nem sejtettem, hogy ez az óriási kétségbeesés hozza majd el életem legnagyobb ajándékát. A Nagy Titok tárult fel előttem - az élet Titka. Az első bepillantást egy százéves könyv adta, amelyet Hayley lányom nyomott a kezembe. Elkezdtem kutatni A Titok után. Alig hittem a szememnek, amikor láttam, ki mindenki tudott róla. Sorra bukkantak elém az emberiség történetének legnagyobb figurái: Platón, Shakespeare, Newton, Hugo, Beethoven, Lincoln, Emerson, Edison, Einstein. Azon tűnődtem, vajon miért nem tud erről mindenki ?

Sok sok embernek ismerős lehet e pár sor. És hogy miért is ez a következő post?
Azt hiszem ezt a pár sort én is írhattam volna az elmúlt néhány hónapról....
Mint mindenki, voltam nagyon mélyen, és csak magamnak "köszönhetem" a fent és a lent állapotát.
Sok sok dolgot tanultam, sok jót sok rosszat, de talán egyet jelent az egész: azt, hogy semmi nem történik ok nélkül és minden csak az emberek javát szolgálja...Csak nem mindig találjuk meg azt ami az értelme volt.

Én már megtanultam. Nem mondom, hogy boldog vagyok tőle, de túléltem és most már bármit túlélek, mert tudom, hogy minden csak tőlem függ..Én mit akarok.
Lehet önző vagyok, de magam számára kell a legfontosabbnak lennem és ezután már azt fogom tenni :)

2011. március 26., szombat

A jövő elkezdődött

Kedves Mindenki, aki ezt a blogot olvassa vagy olvasni fogja :)

Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem fel, hogy miért  is nincs nekem blogom?
Hát hát jelenthetem, hogy már van.. :) Sok sok indíttatásom lehetne és van is, de talán a legfontosabb 
az, hogy sok sok érzés, gondoltam  van benne a kicsi fejembe, amit ki kéne írnom magamból..

Hát megteszem, elkezdem :)

Ne kíméljetek a postolással, mindenkit szívesen olvasok :)